Regisztráció

Közös varrás

Közösvarrás 2016

Csoportunk azt a megtisztelő szerepet kapta, hogy megszervezheti a pesti régió őszi közös varrását, melyre mindannyiótokat nagy-nagy szeretettel várunk és hívunk!!! Helyszín: József Attila Művelődési Központ (1131 Budapest, József Attila tér 4.)
Időpontja: 2016. november 12. (szombat).
10:00-tól regisztráció, mini expó (Varrógépcentrum, Eská Győrből, Tótágas Kaposvárról, Zoller Miklós könyvek, Cserhegyi és tsa, B&Zs Stúdió, Pippi.hu, Fabtextil)
11:00 Kiállítás megnyitó (a kiállításunkat megnyitja: Lajos Kati)
11:30-tól szeretnénk titeket vendégül látni egy kis hazaira
11:30-kor szintén kezdetét veszik workshopjaink is, ahol a varráson kívül más érdekességet is tanulhattok tőlünk.
14:00-kor tombola!


Kérjük, hogy részvételi szándékodat az alábbi űrlap kitöltésével jelezd. Ezzel nagyban megkönnyíted a készülődést. Köszönjük

Tagjaink bemutatkozása

Tagjaink bemutatkozása /ABC sorrendben :-)

Béres Erika

2006 júniusában a munkahelyemen az öltözőben megláttam egy neszeszert, olyan gyönyörű volt, hogy rögtön megkérdeztem, hogy hol lehet ezt megtanulni. Másnap már a Meseboltban voltam és a váltott műszak miatt rögtön két kezdő foltvarró tanfolyamra iratkoztam be, hogy minden héten tudjak menni. Egyik tanárom Lajos Kati, másik Piroska lett, minden alapot Tőlük tanultam meg, köszönöm! Itt ismerkedtem meg Nórikával, majd Nórika révén Eszterkével... Elvégeztük az összes létező tanfolyamot és közös varrásokra is jártunk rendszeresen. A Kondor Béla Művelődési Házban egy tavaszi közös varráson Kati mutatott egy táskát, hogy " ezt a táskát Levente varrta ". Azonnal az volt a kérdésünk, hogy " hol van ez a Levente és mikor tart tanfolyamot? " A sok-sok gyönyörű tárgy mellett rengeteg szeretetet kaptam és kiváló embereket ismertem meg. Örülök, hogy 2006-ban megláttam azt a kunyhó mintás neszeszert.

Cservenyi-Jakabovits Eszter  

Szegeden nőttem föl, jelenleg Budapesten élek. Gyakran járom az országot a munkámból kifolyólag. Szeretek az emberekkel foglalkozni, szervezni, tervezni, intézkedni, beszélgetni. Az egyetem mellett kezdtem el olaszt tanulni, ahol megismertem pótanyámat, Nórit. A patchworkkel Nóri ismertetett meg, melyet akkor még agyrémnek tartottam. Rábeszélt, hogy menjek el egy tanfolyamra, így kerültem Lajos Katihoz és szép lassan beszippantott a patchwork csodás világa. Majd megismertem Leventét, akit sikerült rávennem, hogy jöjjön el Egerbe egy nyári táborba. Azóta töretlen a barátságunk, öri barik vagyunk .  A csoportnak tagja vagyok az alapítás gondolata óta. A csoporthoz tartozás életem azon része, amiben kiélhetem kreativitásomat, szervezőkészségemet. Ez nagyon fontos számomra, hiszen ez jelenti a kikapcsolódást. Mindenkit nagyon szeretek. Nagyon sokat nevetünk együtt, azt hiszem ebben főszerepem van. Sokat tanulunk egymástól mind az élet, mind a patchwork területén. Bármiben segítjük egymást bármikor. Nagyon sok patchwork technikával ismerkedtem meg az elmúlt évek alatt. Jelenleg az applikálás áll legközelebb a szívemhez, de tudom, hogy fognak jönni még szívhez álló technikák. A csoportunkban a patchworkön kívül minden más kézműves technika megjelenik. Ezeket is szívesen kipróbálom. Hálás vagyok, hogy ehhez a csoporthoz tartozom.

Fülöpné Borsody Nóra

Fülöpné Borsody Nóra vagyok. A foltvarrással 2006-ban ismerkedtem meg. A véletlen vezetett ehhez a nagyon szép hobbyhoz. Ugyanis Panka lányomat kisértem haza az iskolából és egy kézimunka bolt kirakatában (ami a Mesebolt volt), nagyon szép foltvarrós munkákat láttam . Akkor határoztam el, hogy ezt meg kell tanulnom. Megismerkedtem Lajos Katival , aki nagy türelemmel magyarázta el a különböző technikákat. A papírravarrással kezdtünk, ez mai napig is a kedvenc technikám. Aztán persze egyre szebb és nehezebb dolgok megvarrására vállalkoztam , és ezt a Foltköltők Társaságának köszönhetem. Ennek a csoportnak a megalakulástól vagyok tagja. Nagyon örülök, hogy egy vidám és alkotni szerető közösségbe kerültem. Remélem még nagyon sokáig együtt alkotunk és tanulunk egymástól!

  Gráma Margó

Alapitás óta vagyok tagja, nagy örömömre, a  Foltköltők csoportnak, ami nem csak a varrásról, ha nem egymás szeretetéről, tiszteletéről is szól. Sok új technikát tanultunk, és tanulunk folyamatosan, Levitől,és egymástól is. Remélem még sokáig együtt lesz ez a mi vidám, kreativ összetartó csapatunk!

Holczinger Judit

Nyugdijba mentem, hiányzott a társaság  meg az aktív tevékenység . Mindig szerettem varrni, de amikor unokáim megszülettek, gondoltam egyet,  maradandót kell varrnom, amit mindig használni tudnak, pl: egy takarót. Hamarosan jött az ötlet barátnőmtől, menjünk együtt foltvarrást tanulni. Gyorsan rábólintottam, mert egyezett az elképzelésemmel. Így kerültem a Varrógépcentrum foltvarró tanfolyamára azt hiszem 2012-ben. Nem is gondoltam, hogy már négy éve! Elkészültek a takarók, meg más pár „apróság” és gyakran hallom „ Nagyi ugye megvarrod…” Jól választottam, a varrós lányok és az idő bebizonyította. 

Molnár Niki

Molnár Niki vagyok a Foltköltők Társaság egyik "hangos " tagja.

18 éves koromban kaptam a Nagyimtól egy Lucznik varrógépet, Anyukámtól pedig egy Burdát németül. Három nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek hogyan kell kirajzolni a szabás mintát belőle.

Azóta varrok de nem tanultam senkitől. 2015 februárjában jelentkeztem a VGC 3 napos kezdő PATCHWORK tanfolyamára, amit Levi tartott. Májusban kérdezte meg, hogy lennék e a csoportjának a tagja. Azóta 9-en vagyunk. Alkotunk, varrunk és mindig valami újat tanulunk.

Egy dolog soha nem maradhat el, a JÓKEDV. Sokat vagyunk együtt, nyaralunk, jókat eszünk (ami nem látszik meg rajtunk), beszélgetünk és rengeteget nevetünk.

Ez több már mint egy csoport....... ez egy kis család, és én nagyon örülök, hogy a részese lehetek.:-)))))

Sulyok Levente /csoportvezető/ 

Jómagam kisgyerek korom óta rajongok a varrásért, úriszabó nagymamám mellett állva már hat évesen azt néztem, hogyan is működik a lábbal hajtós. Később elvégeztem egy képzőművészet tagozatos gimnáziumot Egerben, majd ötvös-zománcműves szakmát szereztem Debrecenben. Aztán jött 8 év virágkötészet. A virágboltban már igyekeztem meglepni vásárlóimat egy-egy ünnephez illő figurával, táskával. Így jutottam el a Meseboltba, ahol szereztem egy pótanyát, Lajos Kati személyében. Ő terelgetett foltvarrós utamon /és figyelemmel kíséri munkásságomat a mai napig is/. Öt éve kerültem a Varrógépcentrumba. Először csak oktatóként, aztán négy éve főállásban. Már tíz tábor, sok külföldi utazás és számtalan tanfolyam lebonyolításában játszottam szerepet itt.

Két éve, mikor felmerült a Foltköltők gondolata, a csajoknak egyértelmű volt, hogy engem neveznek ki vezérhímnek. /hozzáteszem, nem érdekelte őket a véleményem.../

Foltvarrni kb hat éve kezdtem, azóta is imádok, szeretek kipróbálni minden újat és megmérettetni magam hazai és külföldi pályázatokon, több kevesebb sikerrel.

Hálás vagyok a lányaimnak, hogy én lehetek a fej, habár ők nyolcan a nyak... Nagyon sokat köszönhetek nekik mind szakmailag, mind emberileg. Azt hiszem nagyon ritka az ilyen összetartó és egymást mindenben segítő baráti társaság mint a miénk.

Tóth Magdolna

Tóth Magdolna vagyok. Óvónéni, egy törökbálinti óvodában. A foltvarrással nem tudom pontosan mikor találkoztam először, de az biztos, hogy Cs-J Esztitől irigyeltem el először a szép munkáit. Eredeti szakmám szabász (gyermek-bébiruha-,modellező-,szériaszabász), így aztán valamennyit értettem a kezdetekkor a varráshoz. Valamikor dolgoztam is ebben a szakmában, akkoriban még volt hazai ruházati cikk termelés. A szabászműhelyben nagyon sok lehulló anyag volt, amit mindig nagyon sajnáltam. Akkoriban felhasználtam ezeket az anyagokat és bébi ruhát készítettem belőlük (kesztyűt, kis sapkákat…) Ma is fontosnak tartom az anyagok újrahasznosítását! Aztán eltelt 1-2 évtized varrás-szabás nélkül. 

A foltvarrásban leginkább a táskák készítése vonzott, ma már elmondhatom, hogy minden, ami foltvarrás érdekel. A technikákat táborokban ismertem/rem meg, a bevésődést pedig Eszti és Levi segítik. A Foltköltők tagja az alapítás óta vagyok. Nagyon jó csapatunk van, nagyon sokat tanulok a tagoktól. Minden találkozás, program, projekt a csoporttal egy élmény számomra. Szerintem a csoportban elfoglalt szerepem, vagy jellemzőim: „Nem túl pontos, Na haladjunk, Lehetetlen ötletek, Inkább csináljunk belőle viccet” vagyok. Mivel napi kapcsolatban vagyunk elmondható, hogy kicsit együtt is élünk, mindenki mindenki életének egy kicsit a része. Ez is erősíti a csoportkohéziót, no meg a sok nevetés, amiben mindnyájan erősek vagyunk .

Az ötlettől a megvalósításig

2016 júniusában a Bükk hegység egy csodálatos völgyében, Balaton községben várt ránk egy mesebeli kis vendégház. A már hagyománnyá vált éves pihenésére érkezett ide a „Társaság”. A pihenést aktívan szoktuk eltölteni, természetesen varrással, a csodálatos inspiráló hegyek között. A nagy melegre való tekintettel az első napot akklimatizációval töltöttük, beszereztük a hőség elviseléséhez szükséges eszközöket (dinnye, virág spriccelő, jégkockatartó) és rápihentünk a másnapi alkotómunkára. Közben Editünk egy hatalmas fazék isteni csülkös bablevessel tömött minket (mert a nagy melegben könnyű kaját kell enni, ugye?!) Illata mennyei, íze fenséges volt.

A kémiai elemek kapcsán a nemesgázok foglalkoztatták a fantáziánkat, már hónapok óta ezekkel foglalkoztunk, de valószínű túlgondoltuk. Sajnos a csoportunkban nehéz komoly dolgokról hosszan beszélgetni, mert általában öt perc után fuldokló röhögésbe törünk ki.

Fejünk tehát gázokkal volt tele (He, Ne,Ar, Kr, Xe,....no és a bableves). A leves fogyott, vele együtt a gázok gondolatai is. Ültünk egyik árnyékos oldalról a másikra. Tanácskozás, tanácskozás, tanácskozás... Eredményre nem jutottunk.

Másnap Nóri az asztalra csapott, gázok elvetve. Helyette kreatív gondolatai közül kipattant az ötlet, az Urán, az atombomba. A téma mindannyiunkat megfogta, rögtön egy gondolat mentén haladtunk. Egy csoport egy emberként. Egyik ötlet a másik után érkezett. Levi pedig egy nagy papírral. Asztalok összetolva, jöhet a tervezés. A feladatok felosztása nem volt kérdéses, mindenki a maga képességeihez, képességeihez mérten találta meg és vette ki a részét a munkából. A munkafolyamat egységekből állt össze. A helyszínei: a konyha, a kerti szaletli és a veranda. A helyszíneken szorgalmasan folyt az alkotás, Levi a három helyszín között futkosott, segített, ha kellett, tanácsokkal látott el minket és nem utolsó sorban az anyagokat hozta-vitte, kinek, mikor, mi kellett.

Első nap: ötlet Nóri, tervezés mindenki, rajzolás Eszti és Levi, bableves, hatalmas nevetések, túrórudi, hőmérséklet 40 celsius (még árnyékban is).

Második nap: bableves maradék, Levi szüleinél a kertben halászlé, körömpörkölt koviubival. Tevékenységek kiválasztása. Jutka az epicentrumot, valamint Levivel és Margóval a gombát levegőaplikálták. Nóri és Edit kéziapplikálta a derékba tört fákat és a romos épületeket a konyhában. Ezért ők voltak az aktuális kávéfelelősök is. Kint a kertben Eszti, Niki és Magdi a kép alsó részén dolgozott. Niki vasalt és közben városépített, Magdi az anyagok kiválasztásáért volt felelős, közben vágott (ezért erre a napra Tóth Magdiból Szabó Magdává neveztük ki). Eszti varrta, ami a keze alá került, csipeszelt, illesztett, néha bontott is. Nóri besegített a vasalásba és mindeközben ő dokumentálta az eseményeket a telefonjával. Noha Erika fizikailag nem volt közöttünk, saját készítésű málna, citrom és borsmenta limonádéba csomagolt lelke végig aktívan frissen tartotta lankadó tettvágyunkat. Sokszor életet mentett a hőségben sok jégkockával és papír esernyővel, ahogy kell. Hőmérséklet továbbra is 40 celsius fok árnyékban.

Harmadik nap: Maradék ételek elfogyasztása, dinnyebontás a boros pincében, hőmérséklet 42 fok. Kedvünk töretlen, kincs még sehol nincs és „incs”-ben sem varrtunk. Nóri apróra vágta, szabta a konfettihez az anyagdarabokat, amit Margó a kuka átválogatásával árnyalatonként szelektált. Majd Levi konfetti technikával megcsinálta a gomba tönkjét (természetesen a konfetti technikához szükséges eszközök egyike sem állt a rendelkezésünkre). Edit, Jutka befejezték a „csomagolást” az applikáláshoz, Nóri fotózott, Niki spriccelte magát vízzel mint egy orchidea. Újabb lendület és röhögés után a részekből egészet alkottunk. Akkori végső formáját vasárnap délután 5 órára érte el az alkotásunk. Elégedetten néztünk a fűre kiterített munkánkra, ami még nem volt 100%-osan befejezve. Néhány rész még nem került a helyére, de az összkép lenyűgöző volt számunkra.

A hihetetlennek tűnő küldetést elvégeztük. Örömünk határtalan volt. Munkánkkal átmentünk Levi szüleihez, ahol lefotóztattuk magunkat. Időnk sajnos elfogyott, összepakolás és nagy búcsúzkodások után hazatértünk.

Hazaérkeztünkkor már csak az utolsó simítások maradtak hátra (néhány applikáció, a kép tűzése, szegése). Egy nyári szombati napon hirtelen gondolatból adódóan Levi, Magdi és Eszti ellátogattunk Fótra, a Molnár ranch-re, Nikihez, fürdőruhával a táskánkban. Kellemes, hűsítő medencézés után a teraszon nagy erőkkel befejeztük az alkotást (miért is ne lett volna ekkor is 40 fok???). Ezután Levi letűzte, Eszti beszegte.

Ugyan témáját tekintve elég szomorú eseményt ábrázol a munkánk, mi vidám, összetartó, egymást szerető és tisztelő csoportként más nézőpontból értelmezzük azt. Szeretnénk, ha minél több embert megérintene a szeretet, a boldogság, az összetartás, embertársaink tiszteletének érzése munkánk láttán. Reméljük egy hajszálnyit mi is tettünk ezen nemes célért és néhány embernek megdobbantottuk a szívét a kiállításon. Nagyon örülünk a helyezésünknek és nagyon szépen köszönjük a milliónyi gratulációt, elismerő szavakat, ugyanis munkánkat a zsűri a legjobb csoportmunka címmel jutalmazta.

Foltos üdvözlettel: a mindig vidám FOLTKÖLTŐK TÁRSASÁGA ZRT.

A „FoltKöltők Társasága” csoport alapításának gondolata 2014-ben született meg. 2015-ben először
vettünk részt hivatalosan a Pécsi Országos Foltvarró Találkozón csoportként, ahol a „La Voce Del
Silenzio” munkánkat mutattuk be. Ez a takaró azóta is kedves számunkra.
Csoportunk jórésze már hosszú évek óta ismeri egymást tanfolyamokról, közös varrásokról. 9-en
vagyunk a csoportban, egytől-egyig céhtagok. Nagyon sokat tanulunk egymástól. A foltvarrás mellett
kötünk, horgolunk, különböző dekortechnikákkal foglalkozunk, hímzünk, festünk, rajzolunk... Havi
rendszerességgel találkozunk, ha tehetjük, gyakrabban is, mindig valamelyik tagunk látja vendégül a
többieket, ilyenkor általában vacsoracsatát játszunk és csak fejben alkotunk. Közösen utazunk külföldi patchwork találkozókra, valamint évente legalább egyszer együtt nyaralunk, illetve különböző programokat szervezünk magunknak (étterem, színház látogatás, kirándulás, stb...). Csoportunkat összetartó legfőbb „erők”: autonómia, vidámság, kreativitás, elfogadás, szeretet, önfejlesztés és a gasztronómia :-) Tagjaink: Béres Erika, Borsodiné Fülöp Nóra, Cservenyi-Jakabovits Eszter, Gráma Margó, Holtzinger Judit, Molnár Niki, Schwartzer Edit, Tóth Magdolna, Sulyok Levente csoportvezető.