Az ötlettől a megvalósításig

2016 júniusában a Bükk hegység egy csodálatos völgyében, Balaton községben várt ránk egy mesebeli kis vendégház. A már hagyománnyá vált éves pihenésére érkezett ide a „Társaság”. A pihenést aktívan szoktuk eltölteni, természetesen varrással, a csodálatos inspiráló hegyek között. A nagy melegre való tekintettel az első napot akklimatizációval töltöttük, beszereztük a hőség elviseléséhez szükséges eszközöket (dinnye, virág spriccelő, jégkockatartó) és rápihentünk a másnapi alkotómunkára. Közben Editünk egy hatalmas fazék isteni csülkös bablevessel tömött minket (mert a nagy melegben könnyű kaját kell enni, ugye?!) Illata mennyei, íze fenséges volt.

A kémiai elemek kapcsán a nemesgázok foglalkoztatták a fantáziánkat, már hónapok óta ezekkel foglalkoztunk, de valószínű túlgondoltuk. Sajnos a csoportunkban nehéz komoly dolgokról hosszan beszélgetni, mert általában öt perc után fuldokló röhögésbe törünk ki.

Fejünk tehát gázokkal volt tele (He, Ne,Ar, Kr, Xe,....no és a bableves). A leves fogyott, vele együtt a gázok gondolatai is. Ültünk egyik árnyékos oldalról a másikra. Tanácskozás, tanácskozás, tanácskozás... Eredményre nem jutottunk.

Másnap Nóri az asztalra csapott, gázok elvetve. Helyette kreatív gondolatai közül kipattant az ötlet, az Urán, az atombomba. A téma mindannyiunkat megfogta, rögtön egy gondolat mentén haladtunk. Egy csoport egy emberként. Egyik ötlet a másik után érkezett. Levi pedig egy nagy papírral. Asztalok összetolva, jöhet a tervezés. A feladatok felosztása nem volt kérdéses, mindenki a maga képességeihez, képességeihez mérten találta meg és vette ki a részét a munkából. A munkafolyamat egységekből állt össze. A helyszínei: a konyha, a kerti szaletli és a veranda. A helyszíneken szorgalmasan folyt az alkotás, Levi a három helyszín között futkosott, segített, ha kellett, tanácsokkal látott el minket és nem utolsó sorban az anyagokat hozta-vitte, kinek, mikor, mi kellett.

Első nap: ötlet Nóri, tervezés mindenki, rajzolás Eszti és Levi, bableves, hatalmas nevetések, túrórudi, hőmérséklet 40 celsius (még árnyékban is).

Második nap: bableves maradék, Levi szüleinél a kertben halászlé, körömpörkölt koviubival. Tevékenységek kiválasztása. Jutka az epicentrumot, valamint Levivel és Margóval a gombát levegőaplikálták. Nóri és Edit kéziapplikálta a derékba tört fákat és a romos épületeket a konyhában. Ezért ők voltak az aktuális kávéfelelősök is. Kint a kertben Eszti, Niki és Magdi a kép alsó részén dolgozott. Niki vasalt és közben városépített, Magdi az anyagok kiválasztásáért volt felelős, közben vágott (ezért erre a napra Tóth Magdiból Szabó Magdává neveztük ki). Eszti varrta, ami a keze alá került, csipeszelt, illesztett, néha bontott is. Nóri besegített a vasalásba és mindeközben ő dokumentálta az eseményeket a telefonjával. Noha Erika fizikailag nem volt közöttünk, saját készítésű málna, citrom és borsmenta limonádéba csomagolt lelke végig aktívan frissen tartotta lankadó tettvágyunkat. Sokszor életet mentett a hőségben sok jégkockával és papír esernyővel, ahogy kell. Hőmérséklet továbbra is 40 celsius fok árnyékban.

Harmadik nap: Maradék ételek elfogyasztása, dinnyebontás a boros pincében, hőmérséklet 42 fok. Kedvünk töretlen, kincs még sehol nincs és „incs”-ben sem varrtunk. Nóri apróra vágta, szabta a konfettihez az anyagdarabokat, amit Margó a kuka átválogatásával árnyalatonként szelektált. Majd Levi konfetti technikával megcsinálta a gomba tönkjét (természetesen a konfetti technikához szükséges eszközök egyike sem állt a rendelkezésünkre). Edit, Jutka befejezték a „csomagolást” az applikáláshoz, Nóri fotózott, Niki spriccelte magát vízzel mint egy orchidea. Újabb lendület és röhögés után a részekből egészet alkottunk. Akkori végső formáját vasárnap délután 5 órára érte el az alkotásunk. Elégedetten néztünk a fűre kiterített munkánkra, ami még nem volt 100%-osan befejezve. Néhány rész még nem került a helyére, de az összkép lenyűgöző volt számunkra.

A hihetetlennek tűnő küldetést elvégeztük. Örömünk határtalan volt. Munkánkkal átmentünk Levi szüleihez, ahol lefotóztattuk magunkat. Időnk sajnos elfogyott, összepakolás és nagy búcsúzkodások után hazatértünk.

Hazaérkeztünkkor már csak az utolsó simítások maradtak hátra (néhány applikáció, a kép tűzése, szegése). Egy nyári szombati napon hirtelen gondolatból adódóan Levi, Magdi és Eszti ellátogattunk Fótra, a Molnár ranch-re, Nikihez, fürdőruhával a táskánkban. Kellemes, hűsítő medencézés után a teraszon nagy erőkkel befejeztük az alkotást (miért is ne lett volna ekkor is 40 fok???). Ezután Levi letűzte, Eszti beszegte.

Ugyan témáját tekintve elég szomorú eseményt ábrázol a munkánk, mi vidám, összetartó, egymást szerető és tisztelő csoportként más nézőpontból értelmezzük azt. Szeretnénk, ha minél több embert megérintene a szeretet, a boldogság, az összetartás, embertársaink tiszteletének érzése munkánk láttán. Reméljük egy hajszálnyit mi is tettünk ezen nemes célért és néhány embernek megdobbantottuk a szívét a kiállításon. Nagyon örülünk a helyezésünknek és nagyon szépen köszönjük a milliónyi gratulációt, elismerő szavakat, ugyanis munkánkat a zsűri a legjobb csoportmunka címmel jutalmazta.

Foltos üdvözlettel: a mindig vidám FOLTKÖLTŐK TÁRSASÁGA ZRT.